Titled
megcsinalta a hetemet

megcsinalta a hetemet

“srácok, ezzel simán kihúzzuk a következő választásokig”

tegnap azt mondták, hogy ma majd mondanak valamit. ma azt mondták, hogy majd nyár végére “kiépül” valami, ami majd jövőre “megkezdi működését”.

“szégyen, hogy ilyen ingatlanok vannak magyarországon, miközben sokaknak a napi megélhetés is problémát okoz.”

hazajöttem.

Diplomatanyelv K.Európából: “A soros elnökség nem látványpékség”. “Ne mossuk össze a fehér ruhát a színessel”.

napifix:

A Magyar  Narancs e heti cikke szerint a magyar uniós elnökség eredményeit firtató kérdésre adandó ajánlott válasz: “A soros elnökség nem látványpékség”. Ha pedig valaki belpolitikai vonatkozású kérdéseket feszegetne, akkor - a Külügyminisztérium írásos tanácsa alapján - így kell felelnie: “Ne mossuk össze a fehér ruhát a színessel”.

“látványpékség” angolul, na? ezt meg kell kérdeznem a sógornőmtől, de nem ér ám guglizni!

“Addig meg esetleg hazamegyünk egy egy disznóvágásra. Meg túrórudiért.”
“ökoszociális piacgazdaság”

ajvé baszd meg én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek rátok, annó amikor rájöttek a poltikimókusok, hogy rendszerváltás elég nagy szopás egy csomó embernek, mert mondjuk dolgozni kell és olyat kell termelni, ami eladható, különben meg mehetsz az utcára, szóval akkor rájöttek az okosok, hogy a “piacgazdaság” az nem jó,nem fognak rájuk szavazni a vesztesek.

nosza legyen akkor “szociális piacgazdaság”, még sem lehet azt mondani fentről, hogy a kádár alatt minden jobb volt, mert akkor legalább volt munkája az embernek és nem volt ennyi hajléktalan, meg a cigányok sem voltak ennyire pofátlanok és fiatalok sem hepciáskodtak hajnalig, az infláció meg nem is létezett, az olajárrobbanást meg nem engedtük begyűrűzni.

és most tessék:”ökoszociális piacgazdaság”, az kell az új alkotmányba.

köszönjük, katalin.

Városőr, mi?

nyiff:

becherpig:

Budapestet száz régióra osztanák fel, és minden régiónak egy városőre lenne. Ebben a munkakörben számítanának mintegy száz fővárosi tűzoltóra, akik bejelentett mellékállásban látnák el feladataikat. Ez havi tíz munkanapot és mintegy nettó hatvanezer forintos plusz jövedelmet jelentene.

Igazán nem szeretném összefüggésbe hozni azt a fekete Volgát és a napszemüveges házmestert, aki csak végzi a dolgát.

“Vagy a fegyveres sofôrt
Aki egy országot is elvezet
Vagy a bôrkabátos nénit
Akinek mindez élvezet”

“Az új alkotmány elkészítésével párhuzamosan, amely a Szent Koronát helyezi a középpontba, helyre kell állítani Mária országa tekintélyét is”

“távolítsák el a budapesti Gellért-hegyről a Szabadság-szobrot, és a helyére Nagyboldogasszony szobrát állítsák”

via

“Még csütörtökön benyújtja a fideszes Heintz Tamás a nemdohányzók védelméről szóló kormánypárti törvényjavaslathoz azt a módosító indítványát, amellyel megtiltaná a dohányzást azokban a gépkocsikban, amelyekben 18 éven aluli gyermek is utazik - tudta meg az MTI fideszes forrásból. “

sztem ne álljunk meg félúton: vegyük állami gondozásba a dohányos szülök gyerekét.

agyrém, baszd meg.

én nem vagyok buzi, de mostantól egy kicsit megint szarabb ebben az országban élni.
Színdarab lesz a könyvemből, de lehet, hogy mégsem? - avagy hogyan bánik a Nemzeti Színház a szerzői jogokkal…

napifix:

Premierre készül a Nemzeti Színház február végén. Hiába mutat azonban darab szinopszisa hasonlóságot a könyvemmel (János vitéz a Gulagon, Helikon, 2008), a bemutatóig – most már nagyon úgy tűnik - nem sikerül megegyezni a szerzői jogokról. A színház szerint ugyanis gyakorlatilag semmi közöm a színdarabhoz.

Következzék hát egy sztori, ami szomorú bizonyítéka annak, hogy egy potenciálisan win-win szituációból, Magyarországon hogyan kerekedik lose-lose szituáció! A win-win a messzi Amerikában történt volna. Ott a színház vezetői megkeresték volna a könyv szerzőjét és azt mondták volna neki: „Figyelj, írtál egy könyvet, mi részben ennek alapján dolgoztunk, írtunk egy nagyrészt fikciós színdarabot, egyezzünk meg a jogokról, kiírjuk a könyv címét, a nevedet, küldünk néhány tiszteletjegyet, és hálásak vagyunk. Mindenki jól jár.”

Ehhez képest nálunk a következő történt:

  • Tavaly szeptemberben kávézásra hívott az egyik szerző. Elmondta, hogy olvasta a könyvemet, az 1946-os történet megihlette és most zenés darabot ír a sztoriból. Meséltem neki a faluról, a szereplőkről, a könyvből kimaradt eseményekről, emberekről. Pár hét múlva a szerző átküldte a darab szinopszisát. Ebből egy olyan, számos elemében valóban fikciós történet körvonalai látszottak, amely azonban fontos pontokon mégiscsak a könyvre épült. Finoman jeleztem a szerzőnek, hogy szerintem valamilyen megállapodást kellene kötni (főleg arról, hogy a könyvre hogyan hivatkoznak), de hajrá. Aztán nem történt semmi.
  • Január elején már kezdtem elveszíteni a türelmemet, főleg mert az emailjeimre semmilyen válasz nem jött. Nagy nehezen sikerült Alföldi Róberttel telefonon kapcsolatot teremteni. Ő eléggé indignált hangnemben közölte, hogy hiába telefonálgatok, amíg nincsen készen a szövegkönyv, nem tudhatja, mennyiben hasonlít a darab a könyvre, tehát szíveskedjek őt békén hagyni. Hiába mondtam neki, hogy szerzői jogászok szerint a könyv, mint szerzői jog által védett mű felhasználása (értsd átdolgozása) már azzal megkezdődött, hogy elkezdtek a könyv alapján a darabon dolgozni, a megállapodást tehát már meg kellett volna kötniük - ez sem segített.
  • Néhány nap múlva immár ügyvéd segítségével írtam neki és kértem, záros határidőn belül egy szerződés-tervezetet küldjön át. Nekem a falu közössége előtt is fontos lenne tisztázni, hogy mi a kapcsolat a könyv és a színdarab között. Erre a levélre jött aztán a legmeglepőbb felháborodott válasz. Eszerint: a színmű EGYÁLTALÁN nem a könyvet használja fel, semmilyen megállapodást nem kell kötnünk. A darab pusztán „dokumentumokon alapuló fikció”, kitalált cselekménnyel, fiktív karakterekkel, a szerző sem a könyvet, sem az általam a könyvhöz készült interjúkat semmilyen formában nem használta fel. Egyszerűen csak a levéltári dokumentumokban is leírt valós történelmi eseményeket vette alapul. Mindezt úgy írta le Alföldi Róbert, hogy ugyanebben a levélben maga is elismerte: a végleges szövegkönyvet még nem látta, tehát nem tudhatja, mennyiben hasonlít a színdarab a könyvre.
  • Az érveléssel több gond is van. Először is az, hogy a könyv nélkül színdarab sincs, a szerzőnek eszébe se juthat az egész. A könyv ugyanis éppen arról szól, hogy a szülőfalumban megtörtént események hosszú évtizedek óta a feledés homályába vesztek és több mint egy éves munkával rántottam vissza őket az ismeretlenségből. Felkutattam a levéltári dokumentumokat, előbányásztam a helyi református templom irattárából a papírokat, interjúztam a még élő szemtanúkkal és ebből kerekedett ki az a történet, amit a színdarab alapul vesz. A „dokumentumokon alapuló fikció”-hoz a dokumentumokat a könyvben találhatta meg a szerző. Elég nehéz elképzelni tehát, hogy a könyvet semmilyen formában nem használták fel…
  • Újabb ügyvédi levél ment tehát, amelyben immár azzal fenyegettük meg a Nemzeti-t, hogy azonnal bírósághoz fordulunk. Kérje be és vizsgálja meg a bíróság a szövegkönyvet, döntse el, kinek van igaza, addig pedig ideiglenes intézkedéssel ne engedje bemutatni a darabot. Magyarul ledobjuk az atomot a Nemzeti-re… Ez hatott, úgy látszik Magyarországon csak az erőből értenek. Az ügy persze csak részben oldódott meg.
  • Most ott tartunk, hogy a Nemzeti elfogadta: mást nem, de legalább annyit kiír, hogy a színdarab a könyvben leírt történelmi események alapján készült. Figyelem! Nem a könyv alapján tehát, a könyv nem számít, csak a történelem. A rövid hivatkozást ráadásul csak és kizárólag az ezután elkészülő plakátokra és sajtóanyagokra írják ki, vagyis a már kinyomtatottakra nem. (Mivel jogfenntartással éltünk, a szövegkönyvet, amint elkészül, áttanulmányozhatjuk és eldönthetjük, belevágunk-e egy szerzői jogi perbe.)

Így lett a win-win szituációból lose-lose. Én már eddig megszámlálhatatlan mennyiségű értékes órát, néhány hajszálat, és pár működő ideget veszítettem, nem is beszélve arról, hogy ez az egész egyelőre nekem kerül nem kevés pénzembe, az ügyvédi költségeket majd jól ki kell fizetnem. A Nemzeti még könnyen lehet, hogy ennél sokkal többet veszít, de már éppen elég az is, hogy kiderült: az ország elsőszámú színházában, (és éppen ott), elég furcsán bánnak a szerzői jogokkal. Legalábbis az enyémmel.

Úgy látszik nincs szerencsém a nemzeti intézményekkel: a nemzeti rádió után most itt egy újabb vita. Csak szólok: a Nemzeti Bank kora nyári leállítására már kész terveim vannak…


“A magánnyugdíjpénztárak tévesen nyilvántartott adatai miatt tömegesen lehetnek olyanok, akik visszaléptek ugyan az állami rendszerbe, de a remélt hozamokhoz mégis csak nagy nehézségek árán juthatnak majd hozzá – írta keddi számában a Magyar Nemzet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) vezetőjével készült interjújára hivatkozva. “

kibaszott kurva hazug banda még azt sem tudják h egyátalán milyen papírokról van szó, akkor hogy a faszomba számolták ki, hogy tévesen van nyilvántartva a hozamuk egy olyan rendszerben, amihez semmilyen hozzáférésük sincsen????????

az anyátok picsáját!

azt imádom ebben

a búvalbaszott országban, hogy mindig megtalálják, a legégetőbb problémákat a törvényhozók. mert, hogy tényleg mi a picsával foglalkozzon a tömjénzsóti, ha nem a vadászok fegyvertartási szabályainak megváltoztatásával?

hsbc ugyfelszolgalat

pblue:

- jo napot kivanok! azert telefonaltam, mert december 24en volt ot darab tranzakcio a szamlamon, amiket szeretnek megreklamalni. az interneten vasaroltam szolgaltatast a bankkartyammal, melyet vegeredmenyben az elado nem nyujt. egesz pontosan az tortent, hogy domain neveket regisztraltam egy evre, de ezek csak par napra kerultek a tulajdonomba, majd az elado minden elozetes ertesites nelkul torolte oket, es azota a panaszaimra erdemben, de leginkabb sehogysem valaszolnak, igy nem maradt mas, mint hogy onokhoz forduljak. felhaboritonak tartom, hogy blablablablablablablabla………..

- mr szabo, mivel ez az ot tranzakcio egyenkent nem eri el a tiz fontot, ezert ezeket az osszegeket most jovairom az on szamlajan. koszonjuk, hogy nalunk tartja a penzet, a viszonthallasra!

- :OOO